DUNAÚJVÁROS, „hazánk első szocialista városa” szinte teljes egészében a tervezőasztalon született, és úgyszólván egyetlen hatalmas zöldmezős beruházásként valósult meg pár évtized leforgása alatt. Igazi mintavárosnak épült, ebből adódóan városképe minden más városunkénál jobban tükrözi a szocialista ideált. Bár az ideológia azóta eltűnt, a város ma is él: sétánk során az elmúlt 60 évben bekövetkezett változásokat is bemutatjuk: hogyan is működik egy szocialista város a kapitalizmus keretei között.
Dunaújváros létét az új vasműnek köszönheti, amelynek létrehozása stratégiai fontosságú volt a magyar nehézipar erőltetett ütemű fejlesztése szempontjából. Az új vaskohászati komplexum helyét először Mohács mellett jelölték ki, majd miután a szocialista blokk viszonya a Tito vezette Jugoszláviával mélypontra került, biztonsági okokra hivatkozva a beruházást az ország belsejébe helyezték át. Az új vasmű és a mellette épülő új város helyének kiválasztásánál fontos szempont volt a Duna mint szállítási útvonal közelsége, valamint az is, hogy olyan helyen létesüljön, ahol a településhálózatból nagyon hiányzik egy közepes nagyságú város.
Dunaújváros első üteme a Duna-part feletti 50 méter magas löszfennsíkra települt, egykor mezőgazdasági művelés alatt álló területek helyén, úgyszólván a semmiből épült fel az 1950-es évek legelején. Az új iparváros urbanisztikai koncepcióját Weiner Tibor műegyetemi tanár dolgozta ki, aki a város tanácselnök-helyettese, főépítésze és az építkezés helyszíni irányítója volt, emellett több dunaújvárosi épület tervezője is.
A Belváros – Magyarországon elsőként – az ún. szomszédsági egység elvének megfelelően épült fel. A lakóépületekhez – meghatározott lakosságszám után – könnyen elérhetően telepítették a közintézményeket, a főútvonalak a tömbök szélén vezetnek, nem adván okot átmenő gépjárműforgalom kialakulására. A Belvárost forgalmas üzletutcák keretezik, belsejét kis forgalmú, csendes lakóutcák tárják fel, az intézmények pedig a tömbbelsőben helyezkednek el, a lakóépületektől gyalogszerrel is jól megközelíthetően.
A Belváros épületeinek jelentős részét az 1950-es évek legelején, tehát még a modernizmus jegyében kezdték el tervezni. A szocreál stíluskorszak beköszönte azonban sokszor épp a tervezés végső fázisával vagy a kivitelezés folyamatával esett egybe, így sok helyütt láthatunk olyan díszítéseket, amelyek az utolsó pillanatban kerültek az épületekre, hogy meg tudják testesíteni a tartalmában szocialista, formájában nemzeti központi iránymutatást. Későbbi épületek pedig épphogy ennek az ellenkezőjét mutatják: a hruscsovi desztalinizáció nyomait viselik, az eredetileg szocreálnak tervezett homlokzatokról hagyták el vagy távolították el utólag a díszítéseket.
Dunaújváros főutcája a Vasmű (egykor Sztálin) út. Ha valaki arra kíváncsi, mi is a szocialista realizmus magyar változata, itt kezdje az ismerkedést a várossal.
A Vasmű út nyugati oldalán az első épület az egykori Arany Csillag Szálló és az Irodaház hatalmas közös tömbje (Zilahy István, 1951). (A régi kép forrása.) Homlokzatán megfigyelhetjük a szocreál korszak jellegzetes stílusjegyeit: árkádsor, szimmetrikus, pilaszterekkel tagolt előreugró tömeg, főpárkányon megjelenő balusztrád.
A keleti blokkban a széles néprétegek által könnyen befogadhatónak titulált szocialista-realista stílus bevezetésekor mindenhol annak a stíluskorszaknak a formavilágához nyúltak vissza, amely az adott országban a legelterjedtebb, a széles néprétegek számára legkönnyebben befogadható volt. Ez míg például az egykori NDK-ban a barokk, addig Magyarországon – és itt az Arany Csillag Szálló esetében is – egyérteműen a klasszicizmus volt.
Az épület homlokzatát nemrég szépen felújították…
… úgy ragyog a napsütésben, mintha tényleg egy klasszicista kastély homlokzata lenne! (Régi kép forrása: Fortepan)
A szállodaépület mellett kis teresedés nyílik, a Dózsa György tér. A távolsági és helyi buszok megállójának, éttermeknek, cukrászdáknak köszönhetően minden napszakban tele van emberekkel, Dunaújváros legkedveltebb találkozóhelye.
Itt áll Szrogh György Dózsa Filmszínháza is (1951). (Régi kép: képeslapfotó). Könnyed, nagy üvegfelületekkel áttört főhomlokzatának, letisztult alaprajzi elrendezésének köszönhetően a kor egyik legsikerültebb hazai középülete.
A mozi még mindig működik, bár sajnos elég leharcolt állapotban van, nagyon ráférne egy felújítás!
A Dózsa mozi körüli tér szépen rendezett. Déli oldalán Wágner Nándor Korsós lány c. szobra áll medencével és béka vízköpőkkel. Jálics János L alakú háromemeletes lakóháza veszi körbe, amely az Arany Csillag Szálló párja a Vasmű út utcaképében.
Ennek a homlokzata még nem került felújításra. A hatalmas épület lakásállománya egyébként igen heterogén, egyszobástól a négyszoba-hallos lakásokig a legkülönbözőbb – egyébként általában nem túl jó – beosztásúak megtalálhatóak benne. A szocreál korszakban sokszor fontosabb volt a monumentalitást tükröző homlokzati kompozíció, mintsem hogy jól használható alaprajzú lakások alakuljanak ki az épületekben.
A Vasmű út és a Kossuth Lajos utca sarkán a Belváros legmagasabb épülete áll. Ahogyan a régi képen is látszik, a ház tetején egykor egy hatalmas neongalamb állt, amely még a Duna túlpartján lévő falvakból is jól látszódott. Büszkén hirdette a világbékét és az itteni élet nagyszerűségét. (A régi kép innen.) A Duna szemközti oldalán fekvő alföldi falvakban eleinte nemigen tudták mire vélni, mi lehet ez a fehéren világító madár az éjszakában, de később aztán megszokták a látványt, majd a Vasmű út keleti oldalának beépülésével meg is szűnt a belátásuk a löszfal tetejére épült új város főutcájára.
A Vasmű út derekán készült képek 1960-as évekből és napjainkból. Az útvonalat nyugati oldalán nagyvárosias beépítés, keleti oldalán széles parksáv szegélyezi. Azóta hatalmasra nőttek a fák, amik szinte teljesen eltakarják az épületek homlokzatait. (Régi kép: képeslapfotó.)
A Vasmű út nyugati oldalán a várost tervező Weiner Tibor ötemeletes sávházai (1951) állnak (Régi kép forrása).
Bütüjük formája és színe alapján méltóképp viselik a “medve” becenevet.
A házak hosszanti oldalán kevés a díszítés, viszont itt a véghomlokzaton sok karakteres szocreál díszítőelem – ablakkeretezés, előreugró félpillérek, timpanon – megjelenik.
A Vasmű út sétánya reggeli súrolófényben. Északkeleti tájolású, így csak kora délelőttig éri a napfény. Az új szocialista város főutcájának kitűzésénél fontosabb szempont volt a Vasmű főbejáratának megcélzása, minthogy napsütésben korzózhassanak a sztálinvárosiak…
A legtöbb magyarországi tömeges lakásépítés során épült városrészben a lakóépületek között tömbösítve, pavilonszerűen kerültek az üzletek elhelyezésre. Itt viszont a medveházak földszintjén vannak az üzletek, így – a kedvezőtlen tájolás ellenére is – a sétány mindig tele van élettel, járókelőkkel!
A Belváros medveházak mögötti, középső részét csendes lakóutcák tárják fel. Dunaújváros első utcáját, a Május 1. utcát alacsonyabb, szabadon álló beépítés jellemzi.
Az utcát Schall József íves, lebegő pillangótetős “bivaly” típustervének (1950) változatai szegélyezik. Itt Dunaújvárosban épült belőlük a legtöbb, de országszerte sok helyen láthatunk belőlük. A két végszekció között variálható lakóház 1-4 lépcsőházas változatban épült, ez egy négylépcsőházas változat.
Ezen a még nem felújított négyszekciós változaton jól megfigyelhető, hogy az 1950-es évek elejétől ezt a típust is elkezdték felöltöztetni szocreál elemekkel. Itt például ablakkeretezést és felső párkányt kapott.
Május 1. utcai látkép dél felé, a víztorony irányába. Baloldalt egy már felújított “nagybivaly” lakóház. A Belvárosnak ez a része ma is minőségi lakókörnyezet, szépen rendben tartott közterületekkel (régi kép innen).
A Május 1. utca nyugati oldalán a bivalyok egyszekciós változatai sorakoznak. Közöttük kedves kis szobrok, parkrészletek teszik barátságossá a környéket.
A Május 1. utca egylépcsőházas házai építés közben. A házak még épülnek, környezetük sártenger, de a lényeg, az ötágú vörös csillag már felkerült az egyiknek a tetejére. (Kép forrása: Fortepan)
Az utca végén a város legmagasabb pontja, a filigrán lábakon álló, monolit vasbeton szerkezetű I. számú víztorony áll. A vízmedence falának külső oldalán egykor még a Május 1. utcainál is hatalmasabb vörös csillag őrködött a város fölött.
A víztorony körül lévő park már a várost a vasmű porától, zajától védő 1 kilométer széles védőerdő részét képezi (Régi kép innen.) A régi fényképen jól látszik, hogy az első években, míg megnőttek a fák, nem sok minden védte a városlakókat…
A Május 1. utca túlsó vége a Bartók Béla (korábban November 7.) térbe torkollik. Dunaújváros építésének hőskorszakában ez volt a tényleges központ, mivel itt kaptak helyet a város legelső középületei. Korábban sok üzlet is volt itt, így élénk volt a gyalogosforgalom, ma napközben a tér csendes, nyugodt (régi kép: képeslapfotó).
A Bartók Béla tér északi részén a Vági Oszkár tervezte Béke Étterem és Üzletház áll, ez volt Dunaújváros első étterme (1956).
Déli homlokzatának parapetjét ma is Iván Szilárd, Hegyi György, Rác András, Percz Jenő és Mattioni Eszter jó állapotban lévő színes mozaikjai díszítik, amelyek Sztálinváros építését és a szocialista munka hétköznapi jeleneteit örökítik meg.
A tér nyugati oldalán áll Kiss Dezső színházépülete (1951), Dunaújváros legfontosabb művelődési létesítménye. Eredetileg csak kultúrotthonnak szánták, mivel a főtérre egy nagyméretű színház építését tervezték, ami azonban sohasem valósult meg. Bejáratának és a hátsó kerti homlokzatának is kannelúrázott korinthoszi oszlopok adnak függőleges tagolást.
Az épületet 2000-ben teljesen felújították, aminek következtében a Petőfi liget felőli homlokzat árkádjai beépítésre kerültek. (Régi kép: képeslapfotó.) Bár bántóak az épület eredeti karakterét gyengítő változtatások, messziről az összhatás még csak-csak elmegy…
… de a részletmegoldások végképp nem voltak finomak és szofisztikáltak.
Az épület emeleti előcsarnoka egy félgömbkupolán keresztül jut fényhez. Az e fölött elhelyezekedő nyolcszögű lanterna formája észak-itáliai, bizánci-lombard előképeket sejtet.
A kupola és a színház terasza a Petőfi ligetre néz. A park színház melletti részén kerthelyiség, szabadtéri színpad és zenepavilon is létesült.
A szépen gondozott park a dunaújvárosiak kedvelt sétálóhelye. Mivel a szomszédsági egység közepén létesült, a belváros valamennyi lakója számára pár perces sétával könnyen elérhető.
A belváros oktatási intézményei szintén a szomszédsági egység belső részében helyezkednek el. Zilahy István és Schall József iskolája (Vasvári Pál Általános Iskola, 1951) még modernista homlokzattal, de már párkánnyal, ablakkeretekkel és reliefekkel. (Régi kép forrása: Fortepan / Kotnyek Antal)
A Belvárost délről és nyugatról keretes beépítésű, háromemeletes lakóházak szegélyezik, egyúttal felfogva a peremen haladó főútvonalak zaját a tömbbelsők és a Petőfi-liget felé (Schall József, 1950). A buszpályaudvar is itt a Belváros szélén, a zártsorú beépítéssel szemközt létesült. Fontos szempont volt, hogy a térképre újonnan felkerült város minél jobban bekapcsolódhasson az ország vérkeringésébe, így Dunaújváros autóbusz-összeköttetése az ország különböző részeivel a kor viszonyaihoz képest különösen színvonalasnak volt mondható. (Régi kép forrása: Fortepan / Préger Józsefné)
A zártsorú, keretes beépítés a Belváros nyugati peremén vezető Szórád Márton út mentén is folytatódik. Az itt sorakozó lakótömbök az utólagos tetőtér-beépítés teljes spektrumát felsorakoztatják: tetőablak, manzárdtető és a “kutyaólaknak” is becézett kis nyeregtetős felépítmények.
Az útvonal mentén lévő házak legtöbbjéről már lemaradtak a szocreál díszítések, viszont a Szórád Márton út és a Dózsa György út sarkán lévő, utólag kutyaólasított lakóház homlokzatán ismét megjelennek (Dr. Deák Ernő, Zilahy István, 1951).
Az épület két szárnya egymással tompaszöget zár be, így itt nem lehetett a típustervi alaprajzokat alkalmazni, egyedi megoldásra volt szükség (tervező: Vajda Andor). Az egyedi alaprajz hangsúlyos homlokzati kialakítást is eredményezett: az enyhén előreugró tömeg főpárkányát egyiptomi papirusz-fejezetű pilaszterek tartják, a pillérek között főpárkányon pedig balusztrádok és kővázák is megjelennek.
Az épület nehézkes, zömök bejárata is az ókor formavilágát idézi meg.
A keretes lakótömbök közé pillérsoros árkáddal ellátott üzletsor ékelődik (Krizka György, 1953). Ez is a kései szocreál épületek példája, ahol a díszítésekből már számos darabot elhagytak a Sztálin halálát követő fordulat után.
A keretes beépítés mögött íves lakóutca vezet észak-déli irányban. Az alakját nevében is megörökítő Görbe utca mentén Schall József kockaházainak módosított változatai sorakoznak, magastetős kialakítással, modernista homlokzatokkal.
A Görbe utca Kádárral és nélküle, ötvenöt év különbséggel. (Régi kép forrása.)
Az emberléptékű házakkal szegélyezett utca a kellemes légtérarányoknak is köszönhetően a belváros egyik legvonzóbb lakókörnyezete. Különösen, hogy járdákat és az úttest burkolatát – példás visszafogottsággal – nemrégiben szépen felújították.
A Görbe utca építés közben (Forrás: Fortepan / Dunaferr). A házak jól látható módon kisméretű téglából épültek: a hagyományos építéstechnológia sok időt és nagyszámú élőerőt vett igénybe. Ekkor még bíztak abban, hogy a lakáséhség egyedi tervezéssel és hagyományos építéssel is orvosolható lesz, később ez azonban hiú ábrándnak bizonyult: a megugró költségek és az építkezések elhúzódása a tipizálás és az előregyártás gyors térhódítását vonta maga után.
A park és a Görbe utca felől árkádokon jutunk át a Belváros másik tengelyének számító Kossuth Lajos utcára. Az átjáró feletti változatos alaprajzú épületet Schall József jegyzi (1954), zárt erkélyei kedves színfoltjai a városképnek.
A Kossuth Lajos utcai homlokzaton még egy sarokerkély is épült, egyedi ornamentális sgraffito díszítése Medveczky Jenő műve, ma is jó állapotban van.
A parkra néző déli oldal egyhangúságát az erkélyek ritmusa és a lépcsőfeljárók oldják fel valamelyest. Barátságossá a mindenhol megjelenő előkertek teszik, amelyek mindegyike szépen gondozott.
A Kossuth Lajos utca egy tavaszi délután. A hatalmasra nőtt platánfák szerves részei szocreál városrészeink utcaképének. Kár, hogy teljesen eltakarják a jellegzetes homlokzatokat. Az utca végén a Kohászati Technikum (ma Dunaújvárosi Egyetem) főhomlokzata látszik.
A Kossuth Lajos utca mentén és a lakóépületek hátsó udvaraiban különféle stílusban épült középületek kaptak helyet. A Kereskedelmi Szakközépiskola terméskő burkolatú falai, betonelemekkel keretezett szalagablaksora modernista formákat alkalmaz…
… Till Antal szocreál homlokzatú óvodája viszont még a falusi klasszicizmus formavilágából merít (1952).
A Kossuth Lajos utcát mindkét oldalról Schall József nagyméretű lakóházai szegélyezik (1951).
Balusztrádos erkélyeikkel, pilaszterpáros kapuzataikkal a barokkos-klasszicizáló szocreál homlokzatok legtipikusabb példái.
A mozi mögötti ugyanilyen típusú háztömb földszintjén kiülős vendéglátóhelyek is sorakoznak.
A Belváros él. Már-már elhisszük, hogy a kulisszák egy későbarokk kisváros épületei.
Retropolisz 
Vélemény, hozzászólás?